Miért nem érdemes tökéletességre törekedni?

Tapasztalataim alapján a tökéletesség egy szubjektív illúzió, aminek a kergetése közben gyakran perifériára kerül a lényeg és elvész az önvaló. Olyan, mint a délibáb. Közelítesz hozzá, de sosem éred el mindegy milyen gyorsan haladsz, mindegy melyik úton mész.

Megtanultam, hogy a tökéletességre való törekvés negatív hatással lehet a mentális egészségünkre és megakadályozhatja, hogy a valódi céljainkra koncentrálhassunk. Mégis azt gondolom, hogy a legközelebb akkor lehetünk hozzá, ha felismerjük, felvállaljuk és elfogadjuk a tökéletlenségeinket.

„Mielőtt tökéletességre törekszünk, tudnunk kellene a hétköznapi ember életét élni anélkül, hogy engednénk megnyomorodni a bennünk rejlő lényeget.”

– Carl Gustav Jung

Hogyan segíthet a hibáink elfogadása?

Az önelfogadás és az önismeret, valamint az önreflexió révén képesek leszünk felismerni, hogy mi az, amiben fejlődni tudunk. Csak azon dolgainkon és tulajdonságainkon tudunk változtatni, amiket már ismerünk és beismerünk (legalább magunknak). A negatív mintáink felülírásához tisztában kell lennünk vele, hogy mik azok. Nagy erő és bátorság kell a hibáinkkal való szembenézéshez, de ezek az erőforrásaink abban is segíthetnek minket, hogy tudjunk változtatni.

Út a valódi sikerhez

Véleményem szerint, ha a tagadás és elzárkózás helyett nyitottabbak leszünk önmagunk és mások megismerésére, valamint kiaknázzuk a bennünk rejlő pozitív potenciált, akkor többre lehetünk képesek, mint azt valaha gondoltuk. Sokkal fontosabbnak és konstruktívabbnak tartom, ha a fejlődést, a tanulást, az önreflexiót és az önismeretet helyezzük fókuszba a tökéletességre való törekvés helyett. Mert ezek által kompetensebbé válunk ahhoz, hogy a személyünkhöz és a jövőképünkhöz passzoló, kisebb és nagyobb, rövidebb és hosszabb távú célokat tűzzünk ki és el is érjük azokat. Így összességében jóval többet tehetünk magunkért és lényegesen több sikerélményben lehet részünk.